Tegyük fel, hogy elhagyta a kulcsát, s most nem képes behatolni a saját lakásába. Persze rögvest sejti, hogy ebből szakszerű ajtónyitás és zárcsere lesz, de azért még töpreng rajta, hogy mi legyen. Hosszú percek fognak eltelni, míg beismeri önmagának, hogy ez a helyzet. Hogy egymaga tehetetlen. Ekkor már legszívesebben berúgná az ajtót. Ám mielőtt ezt megtenné, halássza elő a mobilját, s hívjon profi szakembert a zárhoz, aki egyrészt könnyűszerrel beengedi magát otthonába, másrészt képes kicserélni a zárat, mivel soha nem lehet tudni, hogy az elhagyott kulcs nem került-e rossz kezekbe. Mert ha igen, úgy a zárcsere elhagyásával kockára tesszük lakásunk összes ingóságát! Ennél nyugalmunk többet ér, így valójában nem is kell azon agyalni, hogy az éppen dolgozó szakember mennyit fog elkérni a munkáért. Nem releváns a gondolat. Ez persze akkor nem nagyon izgat senki emberfiát. Csak a zárcsere az, a szerencsétlen plusz kiadás az, ami miatt mérgesek vagyunk. De az élet már csak ilyen, hogy bizonyos dolgokba egyszerűen bele kell nyugodnunk. És nyilvánvalóan inkább ebbe nyugodjunk bele, mint egy, az ellopott kulcsunk miatt megesett betörésbe, aminek folyományaképp aztán mindenünk odaveszik.